Egyesületi feladat: pénzügyi tanácsadó, gazdasági oktató

Végzettség: tanító, közgazdász, családi napközi működtető

Elérhetőség: [email protected], 30/3846006

 

Sokat gondolkodtam, hogyan is foglalhatnám össze, mivel foglalkozom pénzügyi tanácsadóként.

Számos feladatom eszembe jutott általánosságban:

• mint például találkozom az ügyféllel, akivel először is megismerkedem. Ez lehet magától értetődőnek tűnik, de koránt sem az. Ha nincs kölcsönös bizalom, akkor nem ér semmit a munkám.
• A beszélgetés során személyes pénzügyi analízist veszek fel, melynek kapcsán kiderül, hol és miben tudok segítségre lenni. Őszintén szólva ez nem egyszerű feladat, mert manapság még a szoros baráti társaságokban is tabunak számítanak a pénztárcákat érintő kérdések, hát még egy „vadidegennel” folytatva mindezt. Szerencsére eddig nem jelentett gondot a bizalom kiépítése és utólagosan sem érkezett még rám panasz.
• Tehát az ügyféllel történő első találkozás után következő lépésként visszavonulok háttérmunkára és feldolgozom a hallottakat, vagyis belehelyezkedek gondolatban az ügyfél „életébe”. Lehetőségeit, igényeit és célkitűzéseit jól átgondolva, figyelembe véve minden körülményt és szempontot osztok-szorzok és a következő találkozóra elkészítem számára a céljaihoz vezető megoldási javaslatokat. Ezek után a döntés az övé…

Nos, ezek és hasonlók ugrottak be, de aztán úgy gondoltam, talán érdekesebb lenne a témát onnan megközelíteni, hogy hogyan és miért is lettem pénzügyi tanácsadó?

Mert, hogy engem sem okított eredetileg senki erre a szakmára. Vagyis talán először szüleim pénzügyi szemléletét hoztam magammal, szerencsére a mértékletesség jellemző rájuk. Ez érthető is valahol, mivel mindkét ágon nagycsaládról volt szó, illetve apukám korát tekintve sajnos még a háborús időszak is megalapozta a szükségszerű mértékletességet és takarékosságot. Hiszem, hogy ezzel a szemléletmóddal kezdődött el szakmai életutam, no persze még egy ilyen beállítottságú ember is olykor-olykor elcsábulhat, nem is kicsit.

Aztán nagyot ugrunk az időben és 22 évesen, egy pénteki napon tanítóként diplomás leszek. Majd a rákövetkező hétfőn már egy kis magyar cégnél gazdasági asszisztensként dolgozom, sokak számára érthetetlen módon. Hogy akkori munkámban szakmailag tisztán lássak, azon kapom magam, hogy újból iskolapadban ülök. Évek múltán bezsebelve a közgazdasági diplomát is, azt gondolom, most már mindent tudok a pénzügyekről!

Időközben váltok egy személyzeti tanácsadó céghez, ahonnan újabb szép „hivatással” kezemben távozom: anya leszek. Egy gyerek-két gyerek, költözködés, építkezés…totális anyagi lenullázódás, gondolom ez sokaknak ismerős. De hol van az a sok tudomány, amit magamba szívtam állítólag közgazdászként?? Mi is beleestünk a fogyasztói társadalom azon hibájába: „még olyan fiatalok vagyunk…egyszer élünk, megtehetjük”, így hát hiteleket gyűjtögettünk.

2005-öt írtunk, amikor is végérvényesen megfogadtam, hogy kimászunk az anyagi bizonytalanságból, hiszen gyermekeink vannak és felelősségteljes szülőként ezt nem tehetjük meg. Így terveztem, számoltam, könyveltem, költséghelyeket neveztem el, kontrolláltam, elemeztem, konklúziót vontam, mindeközben talán nem egyszer a férjem agyára is mentem és még sorolhatnám... De aztán 32 évesen közös erővel nyugdíj-előtakarékosságba kezdtünk, közben szűkösebb időkre (pl. munkahelyváltással kapcsolatos bevételkiesés) néhány hónapra való anyagi biztonságot is félretettünk. Következő lépésként autónk hitelét visszafizettük, egy éve pedig lakáshitelünket is végtörlesztettük. Személyesen beszéltem különböző szaktanácsadókkal, akik azt mondták, hogy pénzügyileg rossz stratégiai döntést hozunk, ha kifizetjük előre hiteleinket - ”meglehet” válaszoltuk, de soha többé nem akarunk másnak tartozni! Ma már tudom, amikor a csapból is a hitelcsapda megoldhatatlansága folyik, hogy életünk egyik legkiválóbb döntését hoztuk.

…..

Az éveken át tartó következetes családi költségvetés vezetése mellett számos pénzügyi tanfolyamon részt vettem. Jelenleg dr. Tóth András[i] munkatársaként, valamint a Csodacsalád Egyesület gazdasági oktatójaként tevékenykedem.

A cél - anyagi biztonság kialakítása - érdekében elszántan, kitartóan és elhivatottan dolgoztam, s úgy érzem a fentiek ismeretében ma már joggal tanítom is ezt a szemléletmódot. Hiszem, hogy minden gödörből ki lehet mászni, de talán jobb megelőzni, ehhez viszont széles körű információra és nagyon nagy önfegyelemre van szükség.

Summa summarum így lettem pénzügyi tanácsadó.